„A Tiszában már eltűntek a tündérmesék, mert megjöttek a gőzhajók” – Mondana mesét a barátainak, de nem tudja, hogyan? Itt a megoldás!

2025. február 01. 13:29

Februárban indul a Hagyományok Háza élőszavas mesemondásról szóló tanfolyama, melyre még várják a jelentkezőket. Agócs Gergelyt, az egyik alapítót és a tanfolyam vezetőjét kérdeztük.

2025. február 01. 13:29
Agócs Gergely
Szilvay Gergely
Szilvay Gergely

Február 5-én indult a Hagyományok Háza hagyományos, élőszavas mesemondást tanító tanfolyama, melyre még lehet jelentkezni.

Ez a fajta mesemondás rajta van az UNESCO jó gyakorlatokat összegyűjtő listáján.

A Mandinernek a tanfolyam egyik alapítója és vezetője, Agócs Gergely kifejtette: „A mesemondó tanfolyam olyan narratív technikákat figyel meg és próbál átörökíteni, amelyek a mesemondás műfajában évszázadokon keresztül csiszolódtak. Aki megtanul így mesét mondani, annak egy kémia-tananyag leadása is könnyebben megy majd, ugyanis aki a tanfolyamon megtanul mesét mondani, az azt tanulja meg, hogy hogyan tudjon mondani egy szöveget úgy, hogy a hallgatóság semmi másra ne tudjon figyelni, csak arra, amit ő mond. Megfigyeljük a nyelv hangsúlyait, a hanghordozást, a beszéddinamikát, a melodikáját, megtanuljuk használni a beszédtempót, hogy milyen ereje és jelentősége tud lenni például a hatásszünetnek, hogy hol milyen fogalmi készlettel operáljunk. S mindezek arányait és mértékeit megpróbáljuk úgy átadni a hallgatóknak, hogy azok a lehető leghatékonyabban rögzítsék a történet cselekményét a hallgatóság tudatában.

Azért jobb mesét mondani és hallgatni, mert ha a moziban megnézzük a filmet ötször, minden másodpercében ugyanaz fog megtörténni. A mozi a történet vizuális feldolgozásán túl egy nagy bűntényt is elkövet, mégpedig konzerválja a mondanivalót. 

Az élőszavas mesemondás ezzel szemben minden egyes alkalommal újraalkotja a történetet. Ennek az újraalkotásnak a folyamatában tudjuk igazán értelmezni, hogy a hagyomány a dinamikus, szemben a statikus és rögzített popkultúrával szemben.

Egy költő versét csak úgy lehet és szabad kiadni, elmondani, ahogy az pontosan van, mert védi a szerzői jog. A mesemondásban minden egyes előadó együttalkotója az adott történetnek, hiszen minden előadás alkalommal egyes saját pillanatnyi változatát hozzuk létre az adott narratívának.”

Mi történik a tanfolyamon?

Az öt hétvégés képzésén a hagyományos, „eszköztelen”, élőszavas mesemondás van a középpontban. Ennek ismérvei, hogy

nem olvassák, nem egy szóról szóra megtanult mesét mondanak el fejből, hanem a mesemondók a népmesék szüzséjét, a történetet színezik ki, „díszítik fel”, rögtönözve, a közönség igényeihez alkalmazkodva, velük interakcióba lépve, a környezetre reagálva és az adott szituációhoz igazodva.

Ezért is jelenthet az ismeretbővítés és a kiváló mesemondókkal való személyes találkozás élménye mellett hasznos készségfejlesztést a képzés mindenkinek, nemcsak a mesemondás, de bármilyen nyilvános megszólalás, kommunikáció terén is, főként azoknak, akik emberekkel foglalkoznak.

Az élőszavas mesemondás tehát a népmese hagyományos, improvizatív, változatokban és a szóbeliségben élő formája, ennek a hagyománynak az életben tartását tűzte ki célul a Hagyományok Háza, és ezt tanítja mesemondó tanfolyamain is. A képzés elméleti, gyakorlati és módszertani elemei egymásra épülve biztosítja a hallgatóknak azokat az ismereteket, amelyekkel hagyományos népmesék ilyen, vagyis szóbeli elmondására alkalmassá válnak.

A gyakorlati órákon a résztvevők hagyományőrző és színpadi mesemondókkal találkoznak (archív felvételekről és élőben is), közös foglalkozások során fejleszthetik narratív készségüket, mesemondó technikájukat, szóbeli és írásbeli feladattal mesei nyelvezetben való jártasságukat.

A képzés során minden résztvevő legalább egy magyar népmesét elmond, amire az oktatók azonnali visszajelzést adnak, tanácsaikkal segítve a további fejlődést. A képzés egy külön időpontban szervezett szóbeli elméleti vizsgával zárul.

Ezt is ajánljuk a témában

Mesekönyv felnőttektől felnőtteknek

2024ben ünnepelte tízéves fennállását a Meseszó Egyesület, amely azokat a mesemondókat fogja egybe, akik elvégezték a Hagyományok Háza akkreditált, hatvanórás népmesemondótanfolyamát.

A 2025-ös tanfolyam oktatói: Agócs Gergely néprajzkutató, népzenész, mesemondó (Hagyományok Háza), Dala Sára néprajzkutató (Hagyományok Háza), Fábián Éva mesemondó, népdalénekes (Óbudai Népzenei Iskola), Gulyás Judit népmesekutató (HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet), Klitsie-Szabad Boglárka néprajzkutató, mesemondó (Meseszó Egyesület-Hagyományok Háza), Raffai Judit népmesekutató (Újvidéki Egyetem, Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Szabadka), Sándor Ildikó néprajzkutató, mesemondó (Hagyományok Háza), valamint Stiblár Erika tanácsadó szakpszichológus.

Ezt is ajánljuk a témában

A népmese hanyatlása és feltámasztása

Hagyományos közegében a népmesét felnőttek mondták elsősorban felnőtteknek. Minden faluban volt egy-két jó mesemondó, aki így szórakoztatta a közösséget,

amelynek tagjai beleszólhattak az elhangzó történetbe, sőt, akár helyre is igazíthatták a mesélőt.

Leginkább az őszi-téli időszak, a hosszú esték adtak alkalmat a mesemondásra. Kiváló helyszín volt a fonó, de a monoton munkák, így a kukoricafosztás, a tollfosztás végzésének időszaka is alkalmas volt rá, akárcsak a halottvirrasztás, férfiak számára pedig a katonaság ideje.

A mesemondási alkalmak a 20. század közepétől szűntek meg, a hagyományos közösségek felbomlásának következtében. Jól jellemzi a folyamatot az az 1860-as megjegyzés, amely szerint

a Tiszában már eltűntek a tündérmesék, mert megjöttek a gőzhajók”.

A népmese erodálódása azonban sokkal hamarabb, a Grimm testvérek gyűjtésének 1815-ös kiadásával kezdődött. Ettől kezdve már nem felnőtteknek mondták, hanem gyermekeknek olvasták fel a népmesét. Ezt követte a néma olvasás és lerövidítés, végül a népmese képernyőre költözése.

A mai magyar népmesemondó mozgalom egyik célja az élőszavas mesemondás elterjesztése. A Hagyományok Házában 2007 óta tartanak hivatalosan nyilvántartott népmesemondó kurzust (amelyet jelen cikk szerzője is elvégzett). A tanfolyam hallgatóiból alakult a Meseszó Egyesület, amely havonta rendez nyitott, felnőtteknek szóló mesemondó alkalmakat a Hagyományok Házában Ahol a madár se jár címmel.

Legtöbbünknek a népmeséről a tündérmesék jutnak eszünkbe.

Ám más alműfajai is vannak a népmesének, például a legendamesék, az állatmesék, a novellamesék, a tréfás mesék vagy a formulamesék.

A tündérmesék általában cirkalmas bevezető formulával kezdődnek („Hol volt, hol nem volt…”), s fontos jellemzőjük az ismétlődés és a háromosztatúság. A népmesében folyamatosan váltakozva szerepelnek leíró és párbeszédes részek, a mese nyelvezete pedig mindig a mesemondó természetes beszélt nyelvéhez idomul, azonban a szóbeli népművészet eszköztárából merít – így lehet tájnyelvi és archaikus –,

például a népmesében szerencsésebb, ha nem „problémája van” a hősnek, hanem „veri a gond”.

Egy tündérmese legalább húszperces, de akár másfél-két órás is lehet. Az előadás eszköztelen: „sötétben él a mese”. A népmesemondásban – Agócs Gergely hasonlatával élve – szavakkal festünk képeket.

Ezt is ajánljuk a témában

Klitsie-Szabad Boglárka
Klitsie-Szabad Boglárka
Forrás: Mandiner

A 2008-ban indult tanfolyam résztvevőiből alakult meg a Meseszó Egyesület, mely 2014-ben volt tíz éves. Klitsie-Szabad Boglárka, a Meseszó elnöke és a Hagyományok Háza munkatársa a Mandinernek azt nyilatkozta: „Nem használunk eszközöket, például jelmezeket, illetve nem vagyunk meseszínház. Ezek a sajátosságok megkülönböztetnek minket más irányzatoktól. Amit mi csinálunk, az a legegyszerűbb és mégis valahol a legnehezebb: eszköztelenül mesélünk. Egyrészt csak mesélni kell hozzá, másrészt pedig minden más segítség nélkül kell lekötni a hallgatóságot. Ez a hagyományos stílusú, élőszavas mesemondás. Idén ötödjére rendeztük meg egyik nagyrendezvényünket, a Kárpát-medencei Népmesemondó Találkozót. Másik jelentős programunk, a Kárpát-medencei Ifjú Népmesemondó Találkozó, ami Szénási Veronika tagunk kezdeményezése, a 14-20 év közötti korosztályt szólítja meg. 2024-ben Berecz András volt ez utóbbi fővédnöke. Több éve fut a mentorprogramunk, ami által felkaroljuk a kezdő mesemondókat.” Az interjú aktuális számunkban olvasható.

Ezt is ajánljuk a témában

Fotók: Ficsor Márton / Mandiner

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Ninini
2025. február 01. 15:45
A kurva száját ennek a Magyarnak, tönkreteszi itt az egyik legszebb szavunkat, a Tiszát.
templar62
2025. február 01. 15:40
Koponyányi Monyók
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!